Pszichológusi pályafutásomat 10 éve kezdtem óvodapszichológusként, majd pedagógiai szakszolgálatban szereztem tapasztalatot a különböző korú gyermekek érzelmi, társas és tanulási nehézségeit illetően. DSZIT terapeutaként egyéni és csoportos foglalkozásokat vezetek ADHD-ban és autizmusban érintett gyermekek számára, és sokan keresnek meg idegrendszeri éretlenség és/vagy szenzoros érzékenység okán.
Munkám során szorosan együttműködöm a szülőkkel, szükség esetén a tágabb környezettel (óvodával, iskolával, pszichiáterrel) is. A szülőkonzultációk során gyakran kognitív-viselkedés terápiás szemléletben értelmezzük a gyermek „problémaviselkedését”, mindig szem előtt tartva a gyermek alapvető szükségleteit, a család teherbíró képességét és egyéni adottságait.
Szociológusként 2006-ban végeztem az ELTE Társadalomtudományi Karán, majd 2009-ben szereztem meg pszichológusi diplomámat. A versenyszférában majd GYES-en töltött évek után döntöttem végleg a pszichológia mellett, 2018-ban szereztem meg tanácsadó szakpszichológusi végzettségemet, 2020-ban lettem DSZIT terapeuta, tanultam kognitív-viselkedésterápiás módszereket, jelenleg sémakonzultáns képzésben veszek részt.
A DSZIT a bölcsődés-, óvodás- és kisiskolás korú gyermekek esetén számomra a leginkább testhezálló módszer. Szeretem, hogy a mozgásfejlesztés mellett teret kap a gyermeki fantázia, a belső érzelmi világ felfedezése. Nem csupán mozgásterápia, hanem játékterápia is egyben, amelyben oldódhat a szorongás, elindulhat az érzelem- és viselkedésszabályozás. A DSZIT-ben szoros, biztonságos kapcsolat épül ki gyermek és terapeuta között, a terapeuta érzékenyen kíséri a gyermek belső állapotainak változásait. A mozgás és a képzelőerő találkozása mentén észrevétlenül fejlődik az idegrendszer, az önbizalom és a társas készségek egyaránt.